Ez a bejegyzés egy hosszabb sorozat első része, amiben a Valiant képregény kiadót fogom bemutatni.

Engem az elmúlt 12 évben nem igazán zavart a szuperhős film dömping több szempontból sem. Egyrészt úgy gondolom, hogy popcorn mozinak a többségük egész jó volt. Azért készültek, hogy látványosan szórakoztassanak és ez általában működött. Másrészt ezek az évek tele voltak olyan filmekkel is, amik nem valami nagy franchise kötelékében készültek. Nem durrantak akkorát marketing és anyagi szempontból, viszont általában ezek voltak az emlékezetes alkotások. Nagyon direkt tanácsot tudok adni annak, akinek elege van a szuperhősös filmekből: Nézzetek mást!

Amit viszont nem szerettem az MCU uralmában, hogy minden filmjük piackutatások alapján totál kimérten került a vászonra és csak látszat kockázatokat vállaltak. Volt egy pár rendező, aki jobban tudta hallatni a hangját, meg volt  pár zsáner, ahonnan próbáltak átemelni elemeket a 12 év alatt szinte változatlan dramaturgiába. Szóval amit szeretnék a következőkben és nem csak a Marveltől, hogy egy kicsit legyenek bátrabbak, hozzanak újat. Itt jönne képbe a Bloodshot, de nem azért mert bármennyire eredetinek tűnt volna az előzetes marketinganyagok alapján, hanem azért, mert ez nem a két nagy (Marvel és DC) istállójából került, hanem a Valiant Comicstól. A Valiant vállalása képregénykiadóként pedig az, hogy nem a függetlenekre jellemző különálló történeteket támogatja, hanem a nagy kiadók mintájára saját univerzumot építenek, amiben a Bloodshot az első, amiből film is készült.

Most, hogy már a továbbra kattintottál nem fogom sokáig húzni az idődet, ha nem akarod ezt végigolvasni: Nem a Bloodshot fog új színt hozni a képregényfilmek világába. De még közepesnek sem mondható. A COVID-19 itt igazságot tett és oda küldte, ahol igazán helye van. Most már a streaming nem jelent egyértelműen rossz minőséget, úgyhogy egy 90-es évekbeli angol kifejezéssel kell éljek, hogy leírjam a film minőségét: "Straight to VHS". Ha különleges fétised a Vin Diesel összes gagyi akció filmjének végignézése, akkor olvass tovább.

A Bloodshot egy elit katona sztorija, aki a film első húsz percében a feleségét követi a sírba egy sokszor látott filmes pszichopata gyilkos pisztolya által. Majd egy mega tech cég (Rising Spirit Tech) feléleszti, akik elmondják, hogy megörökölték a testét a katonáságtól és ő az első egyed, akinek a vérét teletolták miniatűr intelligens robotokkal, nanitokkal. Emiatt a csávó erősebb lesz, mint amilyen Vin Diesel alapjáraton, fel tud kapcsolódni bármilyen elektronikai hálózatra és a robotok minden sebét folyamatosan begyógyítják. Az RST egyébként korábban is kísérletezett felturbózott emberekkel, van egy műlábú erőgépük, egy megvakított katona, aki optikai implantátumokkal mindent lát, illetve egy csaj, aki sokáig tud lélegezni a víz alatt. Aztán persze kiderül, hogy semmi nem az, ami látszik, de ez majd a film lője le annak, aki megnézi.

A fő sztori váz amúgy nem teljesen elvetélt csupán az eredetiség hiányzik belőle, és a többször visszakunkorodó történet pár jobb pillanatát is hozta a filmnek. (Például kiderül, hogy nem csak én gondoltam nagyon gagyi Reservoir Dogs és No Country for Old Man áthallásnak a kínzás jelenetet, hanem a főgonoszunk is.) Pár korai meglepetés után totál kiszámítható lesz a vonalvezetés. Se az eredettörténetek sablonjából, se a gonosz célra használt, ám érzékeny izomember toposzából nem tud kihozni semmi újat a film. Ami ennél is nagyobb gond, hogy a rendezés mindenféle kreatív hangtól mentes, az egész esztétka az B típusú akciófilmekre emlékeztetett. Az akciójelenet között van pár jobb darab, de, ami nem sötétben és füstben játszódik ott totál kilóg a CGI lóláb. Hiányzik mindenféle átfogó koncepció és sajnos a stúdió sem segítette a PG-13-as besorolással a filmet. Ha a képregénytől elvonatkoztatunk akkor is kell egy illyen jellegű szuperkatonás sztorihoz a vér, a fejlövés, a végtagszaggatás. Emberi testnek elviselhetetlen ütéseket kapnak az emberi karaktereink, de csak arrébb löknek a lendületükkel egy autót ellenhatásként. A képregény ismerői azon is jogosan lesznek kiakadva, hogy hogy lett karakter jellegzetes fehér alapon vörös célpontos kinézetéből egy low budget kigyúrt otthonról dolgozó Iron Man. A "pólón átvilágó fény" öltözet verseny nálam Tony Stark nyeri.

Nem mondom, hogy nagy elvárásaim lettek volna a film kapcsán, sok minden nem adott bizakodásra okot. Az, hogy a Sony húzott egy merészet és video-on-demand módon elérhetővé tette az épp csak moziba kerülő filmet az biztos adott egy lökést az eladásoknak és az illegális letöltéseknek is. (Nekem pedig egy kis aktualitást biztosított a Valiantot bemutató sorozatomnak, bár profi szerkesztők biztos lebeszéltek volna, hogy ezzel kezdjem.) Vin Diesel egy interjúban elkotyogta, hogy ez után a film után láthatjuk majd remélhetőleg a Valiant Cinematic Universe-t az MCU példájára, de remélem, hogy fog akkorát bukni anyagilag a lehúzó kritikák után, hogy egyértelmű lesz producerek számára, hogy nem ez a jó irány. A Valiant - ahogy majd látni fogod - egyedi világot dolgozott ki a képregényeiben, amiből semmi nem látszott ebben a filmben. Ha legalább akciófilmként jó lett volna még az is más lenne, de sajnos annak is nagyon gyenge.