A november 12-i dátumot érdemes a naptárunkba vésni popkulturális szempontból, mert meghatározó lesz a közeljövőre nézve több szempontból is. Egyrészt a Disney+ megjelenésével végső sebességbe kapcsolt a streamingháború és innentől kezdve nem lesz megállás. A gyengébbek gyorsan lemorzsolódnak majd, az erősebbek pedig még nagyobb szeletet fognak kiharapni a piacból. Aki nem tud egyéni és nem mellesleg egyedi tartalmat gyártani az lemarad. A Disney az egyedit inkább kizárólagosságban értelmezi, úgyhogy ők a saját klasszikus kínálatuk mellet az elmúlt évek alatt felvásárolt márkákat fogják a saját platformjukon futtatni. Erről sokat lehetne beszélni, de nem szeretnék, majd meglátjuk, hova jutunk az elkövetkező 1-2 évben.
Másrészt pedig ezzel az indulással egyidőben az egyik saját gyártású terméküket, egy élőszereplős Star Wars sorozatot is kidobtak a rajongóknak. Ezzel viszont elhivatott rajongóként mindenképpen szeretnék foglalkozni. Még akkor is ha Star Warsról szóló vélemények írásánál egy kockázatosabb foglalkozás van, Star Wars filmeket készíteni. Amikor még pletyka szinten ez Boba Fett sorozatként futott akkor én erősen szkeptikus voltam. Főleg mivel mellette az Obi-wan és a Yoda sorozatokat lengették be. Mindegyikben csak a fan service túlpörgetését láttam, egy olyan időszakban és területen, amit már én is unok. Miközben ott van egy végtelenül színes világ, nem beszélve az „történelem” többi távoli részeiről. Ma pedig ott tartunk, hogy már kétszer néztem meg a The Mandalorian első részét, és biztosan állíthatom, hogy ez nem csak az IP kizárólagossága miatt egyedi. Ugyan egy rész alapján nem szeretném megítélni, de gyorsan összeszedem 6 pontban, hogy miért tetszett nagyon amit eddig láttam.

Joe Talbot és Jimmie Fails imádják San Franciscot. A ferde utcákat, a viktoriánus építészetet, a ködös történelmét, a furcsa lakókat, az elhagyott művészeket. Nem újonnan fellángolt szerelem ez, sokmindent megéltek itt, és figyelemmel követték a város folyamatos változását. A megváltozott dolgok között pedig csomó van amit kifejezetten utálnak, szóval nem egyszerű románc ez.  Szerencsére úgy gondolták, hogy a város iránt érzett érzelmeiket nem papírra vetve, hanem filmben fogalmazzák meg. Ez a városhoz írt, különös szerelmeslevelük.

Kis átfedéssel.

https://jerrylikesitornot.tumblr.com/